Mirabella likőr

Tengermély tiszteletem!

Hogy ebből mi lesz, azt még nem tudom, de vágjunk is bele!

Az ötlet

A rengeteg mirabellás posztból rá lehet jönni könnyen, hogy van errefelé fosószilva bőven. Rengeteg lehetőséget ad a kísérletezésre is. Egyik ismerősöm emlegetett egy meggylikőrt, amit ő házilag szokott elkészíteni, és nagyon szereti náluk mindenki a családban. Innen jött az ötlet, hogy amíg van mirabellám, miért ne próbálhatnám ki ezt is likőrnek?

A kutatás

Bár a franciák szó szerint a világ legnagyobb mirabella dílerei, és igazi mirabella likőrt onnan lehet szerezni, mégsem találtam semmi olyan információt, ami akárcsak ránézésre is hasonlítana mirabella likőr recepthez. Legalábbis az általam ismert nyelvek egyikével sem jártam sikerrel. Jobb ötlet híjján igénybe vettem Gugli barátom tolmács szolgáltatását, és franciául kerestem rá. Láss csodát, találtam receptet, de lényegét tekintve minden házilag is elkészíthető recept ugyanazokat tartalmazta: mirabella, cukor, valamilyen jellegtelen ízű égetett szesz, vanília. A mennyiségek tekintetében már nagyobb volt a káosz. Összevissza mennyiségeket írogattak, nem igazán sikerült összefüggéseket találnom az arányokban. Nincs más ötletem, nekem kell összekevernem valamit.

A tervezés

Az ismerős meggylikőr-analógiájára építve megpróbálok valamit összehozni. A következő dolgot kombináltam ki:

Egy kísérleti mennyiséget keverek ki, és meglátjuk, hogy az eredmény mennyire lesz fogyasztható. Ha minden okés, akkor jövőre nagyobb mennyiséget prezentálok. Ha nem finom a végeredmény, akkor sem kell megijedni, mert lefőzetem a pálinkacefrével együtt. Nézzük:

• 0,5 kg fosókaszilva (magozva)
• 0,25 kg cukor
• 0,5 l pálinka (50%-os; nekem éppen fosókapálinkám volt 😏)
• 1 csomag vanillincukor
• 2 evőkanál citromlé (50%-os)

A meggylikőrt napon szokták érlelni, de ezzel fenntartásaim vannak. Napon nagyon megbarnul a gyümölcs, én pedig pont azt szeretném, hogy szép aranyszínű legyen. Amiben nagyon bízok, az az, hogy a likőr megőrzi ezt a szép sárga színét a gyümölcsnek, reményeim szerint ebben segít majd a citromlé. Citromsav is használható, de azzal óvatosan! Tudom, hogy a fahéj nagyon jól áll ennek a szilvának, de ebbe most pont a szín miatt nem szeretnék tenni, ugyanis a fahéjtól erősen megbarnul. Likőrök esetén a cukrot és a színt jellemzően karamell segítségével oldják meg. ez eddig oké, de én a mirabella színe miatt most nem készítek karamellt.
Az összekevert hozzávalókat jelen esetben is össze kell érlelni. Naponta egy-két alkalommal keverni kell vagy összerázni, hogy alaposan összekeveredjen minden.
Az arányokat csak hasraütésszerűen találtam ki, meglátjuk mi lesz ebből. A francia leírások is hasonló arányokkal dolgoztak. Az összeérési idő végén szűrés, majd palackozás következik, és ezután minden esetben pihentették még legalább 1-2 hetet a likőrt.

A kutyulás

Nem fogom szájbarágósan leírni, hogy mivel mit csináltam, és videót sem akarok csinálni a keverésről. Szerintem mindenki el tudja képzelni, hogy a kimagozott gyümölcsre ráöntöm a cukrot, meg a pálinkát, meg a többi dolgot. De menjünk azért szép sorban!
Dunsztosüveg, tál, stb. előkészítve. A gyümölcs alapos mosásával kezdődik itt is minden, majd jön a magozás. Ekkora tételnél én kézzel csinálom, nem variálom túl. Ezután beletesszük dunsztosüvegbe, majd rátesszük a cukrot, a vanillint, citromlevet, és a pálinkát is ráöntjük. Alaposan elkevertem, próbáltam a cukrot minél jobban feloldani. Valamivel le kell fedni, majd én betettem a spájzba. Tudni kell, hogy nekünk ott azért viszonylag meleg van, és mivel van egy nagy ablaka, így elég sok fény jut be, szóval nem éppen sötét és hűvös helyen van, de nem is a tűző napon. Egyelőre azt gondolom, hogy 1-2 hétig kellene érlelni hagyni, de majd ezt még kitapasztalom. A keverés után így néz ki a motyó:

1. nap

Nagyon remélem, hogy megőrzi ezt a színt a likőr! Egyelőre minden oké. Másnap ilyen volt a cucc:

2. nap

 

Én ilyenkor már nem bírom ki, és meg szoktam kóstolni a motyót, és azt kell mondanom, hogy jó lesz ez! Kicsit sok a pálinka benne, de ahogy érik, szerintem még bőven fog változni. Ez még csak a második nap volt. A többi nap nem csináltam képet, mert a színe a 2. nap után nem változott.

Az első hét

Egy hét után már azért kezdett piszkálni a dolog, hogy milyen lehet az íze, így haverral megkóstoltunk egy-egy kortyot belőle. Szűrés meg minden nélkül kivettem két feles pohárba egy keveset. A színe szép (amennyire így zavarosan szép lehet), ízén érződik rendesen a vanillincukor, a pálinka, meg természetesen a mirabella. Lehet, hogy vízzel kicsit hígítanom kell rajta, mert minden íz nagyon erős, és a (viszonylag sok) pálinka miatt én nagyon töménynek érzem. Egyébként finom, de még érnie kell.

A második hét

Eddig minden oké. Az illata jó, színe nem változott. Amikor eszembe jut, megkeverem, de igazából teljesen eseménytelenül telt a hét a likőr szempontjából. Ami érdekes számomra, hogy a keverék kinézete nem változott a 2. nap óta semmit.

A harmadik hét

Eljött a szűrés ideje. Nem várok vele tovább, kíváncsi vagyok. Három hétig ázott a gyümölcs, ki kellett adnia magából minden aromát. Először átszűrtem tésztaszűrőn a nagyobb darabok miatt, utána pedig kávéfilteren. Utóbbi nem valami nagyszerű ötlet. Durván két nap alatt csöpögött le a teljes mennyiség, és legalább 10 filter bánta a dolgot, de sikerült. Fél liter szép tiszta mirabella likőrrel lettünk gazdagabbak.

A tesztelés

A kész likőrt kicsit lehűtöttem, majd kóstolás. Azt kell mondanom, hogy megérte kínlódni vele. A recept jó, változtatni nem kell. Csak inni! Nagyon finom! Jövőre szerintem 5 liter alatt meg sem állok!